„Nem Isten akaratából vagyunk szegények"

S. B. Fuller egy louisianai néger bérlő farmer hét gyermekének egyike volt. Ötévesen kezdett dolgozni. Kilencé­vesen már öszvéreket hajtott. Nem volt ebben semmi különös: a bérlők többsé­gének gyerekei korán kezdtek dolgozni. Ezek a családok elkerülhetetlen sorsként fogadták el a szegénységet, és nem törekedtek jobb életre.
A fiatal Fuller egy vonatkozásban különbözött a barátaitól: figyelemre méltó anyja volt. Nem volt hajlandó elfogadni, hogy a gyermekeinek is egész életükben tengődniük kelljen. És ez annak ellenére volt így, hogy más életet sosem látott. Tudta, valami nincs rendben azzal, hogy a családja éppen csak tengődni képes egy olyan világban, amely tele van örömmel és gazdagsággal. Gyakran mesélt fiának az álmáról.
„Nem kell szegényeknek lennünk, S. B." — szokta mondani. „És meg ne hall­jam tőled, hogy Isten akaratából vagyunk szegények. Szegények vagyunk — de nem Isten akaratából. Azért vagyunk szegények, mert apád sosem fejlesztette ki magában a vágyat, hogy meggazdagodjék. A családunkban sosem fejlesztette ki senki magában a vágyat, hogy valaki más legyen."
Senki sem fejlesztette ki a vágyat, hogy gazdag legyen. Ez a gondolat olyan mé­lyen bevésődött Fuller agyába, hogy egész életét megváltoztatta. Azt akarta, hogy gazdag legyen. Gondolkozását azokra a dolgokra irányította, amiket akart, és tá­vol tartotta azoktól a dolgoktól, amiket nem akart. Ennek eredményeként égő vágyat fejlesztett ki magában, hogy meggazdagodjon. Úgy vélte, a pénzkeresés leg­gyorsabb útja, ha eladással kezd foglalkozni. A szappant választotta. Tizenkét éven át szappant árult. Tizenkét éven át ajtóról ajtóra járt és árult. Aztán meg­tudta, hogy a cég, amelytől az árut kapta, eladó, és az ára 150 000 dollár. Fuller, tizenkét éves munkával, minden fillért félretéve, 25 000 dollárt takarított meg. A tulajdonossal megállapodtak, hogy ezt az összeget letétbe helyezi, és tíz napon belül kifizeti a maradék 125 000-t. A szerződés úgy szólt, hogy ha nem sikerül megszereznie a pénzt, elveszti a letétbe helyezett összeget.
Tízéves eladói tevékenysége során Fuller sok üzletember tiszteletét vívta ki. Most hozzájuk fordult. Személyes barátaitól, bankoktól és más befektetési cégek­től is kapott pénzt. A tizedik nap előtti estén együtt volt 115000 dollár. 10000 azonban még hiányzott.

Kutatás a fény után. „Minden általam ismert hitelforrást kimerítettem" — emlékszik vissza. „Késő éjszaka volt. Ott térdeltem szobám sötétjében és imád­koztam. Kértem Istent, vezessen el ahhoz, akitől időben megkaphatom a szüksé­ges 10000 dollárt. Akkor azt mondtam magamnak, hogy beülök a kocsimba, és addig hajtok a 61-ik utcán, amíg meg nem látom az első vállalkozási céget, amely­nek irodájában fény van. Kértem Istent, legyen ez az a fény, amivel jelzi, hogy ké­résem meghallgatta."
Éjjel tizenegy volt, amikor S. Fuller megindult Chicago 61-ik utcáján. Végül, több utcát is keresztezve egy vállalkozó irodájában fényt látott.
Bement. Az íróasztalnál egy férfi ült, fáradtan a késő éjszakai munkától. Fuller távolról ismerte őt. Úgy döntött, bátornak kell lennie.
„Akar 1000 dollárt keresni?" — kérdezte Fuller egyenesen.
A vállalkozót meglepte a kérdés. „Igen — mondta — természetesen".
„Akkor állítson ki egy csekket 10 000 dollárról, és amikor visszaadom a pénzt, megkapja vele együtt az 1000 dollár profitot" — mondta Fuller. Megadta azok­nak a nevét, akik már hiteleztek neki, és elmondta részletesen, milyen vállalko­zásba akar kezdeni.
Mielőtt elhagyta volna az irodát azon az estén, S. B. Fuller kezében volt a 10 000 dolláros csekk. Idővel nemcsak annak a bizonyos szappangyártó cégnek kapta meg a részvényeit, de hét másik cégben is jelentős üzletrészt szerzett. Ezek között voltak kozmetikai, kötöttáru, feliratozó cégek és egy újság is. Amikor nemrég megkértük, vizsgáljuk meg közösen sikeré­nek titkát, azzal válaszolt, amit sok-sok éve édesanyja mondott neki:
„Nem Isten akaratából vagyunk szegények. Azért vagyunk szegények, mert apátok sosem fejlesztette ki magában a vágyat, hogy gazdag legyen. A családunk­ban soha senki sem fejlesztette ki magában a vágyat, hogy más legyen, mint aki."

Részlet Napoleon Hill — W. Clement Stone
A SIKER TITKA: POZITÍV LELKI BEÁLLÍTOTTSÁG c, könyvéből